Hogyan készültek a Naphimnusz festmények?

Ebben a blogposztban megosztok veletek néhány gondolatot arról, hogy hogyan is készültek a Naphimnusz festmények.

2024 augusztusában volt szerencsém ellátogatni Assisibe, nem kirándulás volt a cél, hanem egy kicsi elvonulás az hétköznapi élet körforgásából. Egy hétig csak Szent Ferenc lelkiségével foglalkoztunk és merültünk bele az ottani légkörbe. A városka Umbriában, Subasio hegyénél fekszik, tökéletesen megőrizve a középkori városképet, ami teljesen lenyűgözött engem.

Az utam elején nem terveztem, hogy fessek, de találtam egy művészboltot, a neve A. Gallo, ahol méz alapú akvarell festékeket készítenek helyileg. Nem hagyhattam ki, hogy ne vegyek néhány színt és egy kis ecsetet. Később a Naphimnusz festmények is ezekkel a festékekkel készültek.

Carceri kolostort körbeölelő erdeje teljesen magával ragadott, Szent Ferenc kedvenc imádságos helye volt, ha elfáradt, akkor társaival elvonult ide az erdő közötti kis barlangokba. Ott készítettem két festményt, itthon mindig asztalnál festek, de a szabadban festés egy új dimenziót nyitott meg.

A harmadik festmény az olajfák között készült, nagyon egyszerű festmény, talán az egyszerűsége miatt is a kedvencem.

A San Damiano kis kolostorában volt egy pici festészeti kiállítás, ami a Naphimnusz imájából merített.

A helyi művészek 6 témára osztották fel az imát: Nap, Csillagok, Levegő, Föld, Tűz, Testi halál.
E témák köré voltak feltéve sorra a grafikák, festmények. Ebből inspirálódva arra gondoltam, hogy megfestem én is a Naphimnuszt 12 részre osztva, egy naptárba fűzve.

Jövő áprilisában lesz 800 éve, hogy Szent Ferenc megírta az utolsó két strófa kivételével ezt a dicsőítő imát. A legkülönlegesebb számomra az volt, hogy ezt a himnuszt éppen a szemfájása és egyéb betegsége közben írta. Annak ellenére, hogy testi fájdalmak gyötörték, át tudta élni az isteni tökéletességet, a belső békét. Ezt elérni csodálatos lehet, ezért is éreztem azt, hogy ezzel a lelkiséggel kell mélyebben foglalkoznom.

A Perugiai Legendában ez olvasható:

„Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élő embert kegyes volt országáról biztosítani. „

Ezt a belső világot volt célom egy kicsit megeleveníteni festményeimben.

Mikor felosztottam az imát 12 hónapra, rájöttem, hogy az adott imarészlet sokszor talál az adott hónappal. Ilyen például az augusztus, amiben a tüzet dicsőíti Szent Ferenc:

Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

A szeptember a betakarítás hónapjára a Földanya dicsőítése került. A népi kalendáriumunkban is a szeptembert Földanya havának is nevezik:

Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem,
füveket és színes virágokat.

Érdekes egybeesés a november, amiben Szent Ferenc a testi halált szólítja meg:

Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, akik magukat megadták
te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak
.

Azt a lelkiséget, belső örömet szerettem volna belecsempészni ezekbe a festményekbe, amit ott megtapasztalhattam. A képek maguktól jöttek, könnyedén, amiért nagyon hálás vagyok.

Az októberi hónapra készült festményem született meg a legérdekesebben, mert eredetileg a Földanya dicsőítéséhez, a szeptemberi hónapnak szántam. Először egy nagyobb fát festettem meg, de másnap túl unalmasnak láttam a kompozíciót és elvetettem a festményt. Aztán egy idő után a lombkorona között két alakot láttam felsejleni és így körvonalazódott ki a megbocsájtás képe:

Áldjon, Uram téged minden ember,
ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Reményeim szerint naptáram révén Szent Ferenc időtlen üzenete számos otthonba eljut, hiszen ez az ima vallási hovatartozástól függetlenül mindenkihez szól. Bízom benne, hogy ez a himnusz ugyanolyan inspiráló és lélekemelő üzenetet ad majd számotokra is, mint amilyen mély hatást gyakorolt rám az elmúlt időszakban.

Ha netán felmerült bennetek a gondolat, hogy ellátogassatok Assisibe, akkor biztatnálak benneteket erre a csodálatos utazásra! Biztos vagyok benne, hogy különleges emlékekkel gazdagodtok majd.

Köszönöm a figyelmeteket!

Barátsággal,

Timea